Nyílt levél

Kedves “Kerámia Udvar” feliratú reklámtáblákat közterületen illegálisan elhelyező Úr

Miután szerda délután hazáig követett és a lakásom előtt letámadott, majd tettlegességgel fenyegetett engem és a családomat arra az esetre, ha a város területén dróttal fákhoz erősített, illetve póznákon elhelyezett saját készítésű reklámtábláit még egyszer, akár egy ujjal is érintem, és mert akkor és ott olyan szinten kivetkőzött önmagából, hogy artikulálatlan kirohanását követően faképnél hagyott a mondandómmal, engedje meg, hogy ezúton osszam meg magával a történtekkel kapcsolatos véleményem.

Közterületen reklámfelületet nem lehet kényünk-kedvünk szerint elhelyezni. Különösen nem járja, hogy maga azokkal engedély nélkül kidekorálja a fél várost. Az nem elegendő érv, hogy maga szerint márpedig igen. Amennyiben a portékáit szeretné reklámozni, azt a helyi önkormányzat által szabott keretek között, a közterület-felügyelettel egyeztetve megteheti. A probléma az, hogy nem így járt el. Úgy érzi, hirdetőtáblai elhelyezésére már önmagában az is feljogosítja, hogy - idézem - “ebben a városban mindenki így csinálja”.

Ami a napokban kihelyezett újabb garnitúra reklámtáblát illeti. Azokat nem én szedtem le. A közterület-felügyelet tájékoztatása szerint, azokat ők távolították el, mivel a maga tevékenysége - megítélésük szerint - kimeríti az illegális területfoglalás tényállását. Az ügyben hivatalból jártak el, erről magát hivatalosan is értesítették, cselekményét az eljárásra tekintettel fényképekkel is dokumentálták. A beszedett táblákat a hivatalban megtekintheti.

Igen. Jól emlékszik. Decemberben a 9 éves lányommal közösen láttunk neki a Bükkös-parti fák megtisztításának a maga által kihelyezett drótoktól, furnér- és műanyagtábláktól, papírra nyomott reklámanyagaitól. A leszerelt hozzávalókat nem tulajdonítottam el. A felesége rajtakapott, majd miután megragadta a kabátomat és megfenyegetett, hogy maga “szétveri a fejem”, otthagytam mindent a helyszínen.

Igen. Vállalom. Szerda délután, hazafelé menet, látva az újabb, póznára kihelyezett remekművét, egy jó nagyot belerúgtam a szeme láttára. Be kell valljam, szégyellem magam, amiért egy röpke pillanatra lesüllyedtem a maga szintjére. Ne haragudjon, de engem piszkosul felháborít a pofátlansága és a gátlástalansága. Magasról tesz arra, hogy másokat irritál, hogy önkényesen sajátjaként kezeli a közterületet. Az pedig kifejezetten sértett, amikor karácsony előtt a Kálvária tövébe ásták le az egyik méretes póznájukat, rajta a fél öles tábla: kerámiát karácsonyra a Kerámia udvarból. Azt hiszem, el kellene gondolkodnia sok mindenen. Hogy mit szabad, és mit nem. Hogy polgártársait, de önmagát és családját is megtisztelhetné azzal, becsülhetné annyira, hogy nem rondít bele amúgy is ezer sebből vérző épített és természeti környezetünkbe. Az nem lehet érv, hogy maga azokon a táblákon milyen sokat dolgozott, és hogy a felesége szerint igenis dekoratív darabok. Értse meg, ez nem (elsősorban) esztétikai kérdés. Meg aztán önös érdekei nem írhatják felül a szabályokat. A törvényt. A köz érdekét.

Azt mondja, tettemet “a családja elleni erőszaknak” tekinti. A családja elleni erőszakomat pedig méltó módon meg fogja torolni, ha még egyszer meglát a hirdetőtáblái közelében. Illetve nem is maga, hanem majd “valaki”. Részleteket etekintetben persze nem árult el. Nos, azt felettébb szánalmasnak érzem, hogy a családjával takaródzik. Azért hogy - elmondása szerint - nem mennek úgy a portékái, mint annak előtte, és ezt a családja is megsínyli, ne engem tegyen felelőssé. Abszurd.

Az viszont igaz, hogy én felelősséget érzek a környezetért, helyi természeti értékeinkért. Óvom s védem. Ugyan a felesége szerint, én lopni tanítom a gyerekemet, ha az ő jelenlétében és segédletével - amint azt decemberben tettem - szerelem le a fákról az illegálisan kihelyezett hirdetőtáblákat. A 9 éves lányom erre azt mondta, hogy ő bizony a mókusok és a fakopácsok pártján áll, és hogy csak azért sem fog a “verekedős néni” miatt rosszat álmodni. Nos, azt hiszem, nyugodt lehetek: a feleségével és magával ellentétben a lányom tudja, mi a különbség helyes és helytelen között.

Köszönöm, hogy elolvasta. Remélem tanulságos volt, és a jövőben törvénytisztelő módon, a környezetre és a köz érdekére tekintettel reklámozza üzleti tevékenységét.

Üdvözlettel

Pásztohy Panka