2009. június 12., péntek

Jonatán állatkerti lakó lett



Ősszel írtam Jonatánl, a sünről, aki a kertünkben lakik. Mikor megtaláltuk még nagyon pici volt, és a lakásban gondoztuk amíg kicsit meg nem nőtt. Egy számára kialakított kis farakásban aludt egész télen. Mikor tavasszal felemeltem a tetejét, kidugta pici fekete orrocskáját, és kiszimatolt, meg egy picit morgott is. Ettől fogva aztán esténként a kertben kószált. Egyik délután Lili vette észre, hogy a fűben jön-megy össze-vissza, míg bele nem pottyant egy gödörbe. Szegénynek mindkét szeme hiányzott. Bevittük az állatkertbe, ahol megvizsgálta az állatorvos, és mivel a természetbe így már nem mehet vissza, állandó lakója lett az állatkertnek. Kapott a nagysziklán egy saját kis kifutót, páfrányokkal, és farönkel. Ki is van táblázva, hogy keleti sün, csak még a keresztneve hiányzik. Tegnap meglátogattuk, ott készültek ezek a fotók, mivel szegény nem lát, nappal is ébren van, és tesz-vesz az új birodalmában. Az állatgondozó azt mondta, hogy már nagyon jól berendezkedett. Lili örökbe is fogadta a nap végén.

Jonatan moved into the Zoo!

In early autumn I wrote of Jonatan, the hedgehog, who settled down in our garden. A weather-proof fortress had been designed for him to live in. He spent the winter in hibernation there. Everything was hunky-dory.

He was woken up accidentally. Accidentally on purpose. One bright sunshiny day of early spring I persuaded myself into redesigning the spot. And while gardening ’round Jonatan’s shack I thought it’d do no harm to check if everything was fine with the hedgehog. Well, he was fine. Grumpy, but fine.

For a couple of months he lived a very peaceful and decent life mostly chasing snails or nightly relaxing with me by the pond and the like. Until one afternoon LiLi found him acting strange, zigzagging on the driveway up and down. Took a close look and realized that my dear had lost his eyes!

The local vet said no way he was able to carry on blindly and was about to put the poor creature to sleep. I couldn’t let it happen. So took Jonatan to the House of Life and Death at the Budapest Zoo where he was given a nice little yard with ferns, lair and stuff so all of you can visit him and say hello.

Check out the pictures taken yesterday! There he is, Jonatan familiarizing himself with his brand new kingdom and LiLi waving her loved one good-bye.

10 megjegyzés:

Doris írta...

Ez annyira jó. Rendszeresen járok az állatkertbe, mert csoportokat viszek oda. Feltétlen el fogom mesélni Jonatán történetét a gyerekeknek. :-)

panka írta...

Köszi!

Nagyon klassz, hogy elmeséled!
Nézted a régebbi bejegyzéseim között
Jonatán tavalyi fotóit?
Annyira sajnálom szegényt, most itt árválkodik a kertben a kuckója, de tudom, hogy az állatkertben jó sora van, és szeretik.

picidia írta...

Ó, Istenem, szegényke. ugyanakkor meg szerencsés és én is örülök, hogy ilyen jó otthona lett. :)
pláne, mivel nekünk régen nem akarták bevenni a teknősünket...

panka írta...

szerintem őt azért fogadták be, mert a sündisznó vadállat:)
Meg védett is.

picidia írta...

mér, a görögteknős eredetileg mi? :D

panka írta...

A görög teknős is az, de kapható állatkereskedésben is, megfelelő papírokkal.
A sündisznó, (nem a törpesünre gondolok, mert az van kereskedésben is), nem kapható.
Nem is szabad befogni őket, ha egészségesek. Beteg sündisznó tartható engedéllyel, ha valakinek van rá lehetősége. Szeintem ezért nem vették be a görög teknőst, mert gondolom az úgy vásároltátok.
De miért akartátok beadni?

Pásztohy Panka írta...

Hú, de nem szeretném, hogy úgy tünjön okoskodni akarok, lehet nincs is igazam.

picidia írta...

de, biztos igazad van, én nem vagyok azért annyira képben. :)
azért akartuk beadni szegényt, mert folyton a bakancsommal próbált izélni és ebből úgy éreztem, jó lenne neki egy társ. meg az erkélyen lakott és az se a legnagyobb és legjobb terep azért.
idén télen álmában meghalt. :( de azért remélem boldog volt kicsit nálunk.

Doris írta...

Panka: Igen, megvan :-) Így még kerekebb a történet. A gyerekek imádják az ilyen meséket. Azt viszont irigylem tőletek, hogy van- volt egy saját sünötök. Nekem még soha nem sikerült megszelídítenem egy ilyesféle állatot. Hm... most egy vakond dúlja a kertemet. Vajon ha elkapnám, magamhoz tudnám édesgetni?

kata írta...

Panka, ez nagyon megható történet. szegény kis vak sün.... azért ez mégiscsak hepiend.